Játék célja, menete:
A játék célja a résztvevők megismertetése a különböző mentális és tanulási nehézségekkel, problémákkal. Mindennek módszertani alapját a szerepjáték adja, egy bűnügyi szabadulószoba képében. A játékosok feladványok és fejtörők adta problémák megoldása során tapasztalhatják meg egy szeletét annak, hogy mit is jelenthet a mindennapokban az ADHD, diszlexia, diszkalkulia, és még sok más mentális zavar és nehézség.
Mit fejleszt?
A játék során a résztvevőknek lehetőségük nyílik kipróbálni magukat, nem csak kotnyeles detektívként, hanem depresszióval, ADHD-val, szorongással, diszlexiával, és még sok más problémával élő személyekként is, ezáltal árnyaltabb képet kapva róluk, a megjelenésükről, illetve helyén kezelésükről.
Játék története
A játékot eredetileg egy, a fogyatékosság etikájával foglalkozó kurzus keretein belül álmodtuk meg, majd pedig a Társadalmi Befogadás Szakkollégiumon keresztül valósítottuk meg. A Disz-Komfortot a kezdetek óta 147 játékos próbálta ki 11 játék során, öt különböző helyszínen (PTE BTK HMFI 2 terme, 15. Ördögkatlan fesztivál, 7. és 8. Játsszunk komolyan! Workshop). A próbaverzióhoz képest a játék szinte minden aspektusát érintették változások az egyes teszteléseket követően, hiszen minden alkalommal egy másabb korosztályhoz, másabb összetételhez, és önmagában másabb rendezvényi kerethez volt szerencsénk. Azt azonban korántsem állíthatnánk, hogy a játék elérte végleges verzióját, hiszen a közeljövőben is több tesztelési lehetőség vár ránk, ami mindig hoz magával egy új perspektívát.
Fejlesztők bemutatása
A Szakkollégiumon belül működő játékfejlesztő és kutató csapatunk két főből áll: Balga Bianka és Novák Tamara. Mindketten negyedéves osztatlan tanárszakos hallgatók vagyunk a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán. A közös pontot jelentő angol nyelv és kultúra
mellett etikai, filozófiai, valamint kémiai és természettudományi ismereteinkre támaszkodhattunk a játék fejlesztése során, pedagógiai és pszichológiai ismereteink mellett. Szakmánkból adódó világlátásunk és természetes kíváncsiságunk a játékunkba is igyekeztünk belevinni, miközben egy olyan problémakört boncolgatunk, amiről a közoktatásban kevés szó esik.
